A "minőségi tájbor"

Ezt az érdekes házasítást Gábor mutatta meg nekem az idei Szekszárdi Szüreti Napokon, az idézőjel mögötti jelző Hajdu Tibor barátom érdeme.

A két szőlő találkozása egy palackban felkeltette az érdeklődésem, bár Gábor munkásságát ismerve nem voltam túlzottan meglepve a fajtaválasztást illetően.

A Néró, mint borkészítésre is alkalmas csemegeszőlő (ezért a jelző a címben), rengeteg antioxidáns vegyületet képes borában is felmutatni, ezért kiemelten szívbarátként, gyógyhatású borként jellemzik.

A Medina elsősorban lágy, ám nagyon jellegzetes ízű boráról híres, és sajnos arról is, hogy sok cukrozott borjellegű terméket próbálnak eladni ezzel a névvel egy másik borvidék turistacsapda pincesorán.

A közös nevező a két szőlő esetében a rezisztencia - mindkettő kimondottan ellenálló a gombás megbetegedésekkel szemben, így minimális növényvédelem mellett, szinte vegyszermentesen termelhető.

Akár ezzel is reklámozhatnánk a bort (az egészségtudatos borturisták már indulhatnak is Szekszárdra), de mielőtt megpendülnének a bio- organik- nagyonkézműves- reformgasztro- sőt paleo-terrorista húrok a blogoszféra felől, szeretném inkább a palackban rejlő értéket, valóban kóstolható ízeket és illatokat bemutatni.

Pohárba töltve kimondottan mély szín, lilás tónusok jelennek meg, közepes feltapadással, a glicerin-gyűrűben még halvány bíbor árnyalattal - talán kissé fiatalon sikerült az első palackot kibontanom.

Illata meglepően intenzív, fél perc alatt szépen kinyílik: szeder, ribiszke, áfonya, szegfűszeg és vanília, lila orgonával keretezve. Hűvösen elegáns, de tartózkodónak cseppet sem mondanám.

Ízben könnyed, közepes test, sok érett szőlőből származó, de még fiatal tannin, kellemes,  fanyar gyümölcsös lefutás jellemzi,  az illatnak keretet adó hűvös virágos jegyek végigkísérik a kortyot. Utóízében pici porosság - a tanniniok egy része még nem integrálódott - de ez csak a kóstoló türelmetlenségét jelzik, egy év múlva biztosan mást mutat.

Most kóstolva kacsa-liba alkatrészek sütve, később akár őzike, vagy szarvas (carpaccio?)  is lehetnek társai az asztalon.

Kíváncsi leszek, hogyan fejlődik, nekem már most "szívbarát"...